féltékenység
féltékenység [ë] főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. egyes számban)
1. A féltékeny (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, vkinek féltékeny volta; az a lelkiállapot, ill. ennek megnyilvánulása, amely akkor keletkezik, ha vki attól fél, hogy szerelmese, házastársa hűtlen lesz hozzá; szerelemféltés. A féltékenység kínja; a féltékenység bántja, gyötri, kerülgeti, kínozza. Féltékenységében jeleneteket rendezett. Féltékenységből gyilkolt. A kínzó féltékenység távoltartotta őt házamtól. (Krúdy Gyula) Annyira felingerelte a féltékenység, hogy az utolsó vendég távozása után a feleségén töltötte ki a mérgét. (Hunyady Sándor)
2. Vélt v. valóságos előnyeink féltése, ill. gyak. a mások sikerének, boldogulásának, szerencséjének irigylése. Felekezeti féltékenység. Művészek közt gyakori a féltékenység. Lelkét nem foglalkoztatta egyéb, csak a düh, … a harag, a féltékenység és a rosszindulat. (Ambrus Zoltán)
féltékenységi.
