feltol
feltol tárgyas ige föltol
1. Magasabb helyre tol. Feltolja a kocsit a hegyre, a talicskát a partra. Engem feltoltak az asztalra, hogy olvassam fel: „Mit kíván a magyar nemzet”. (Jókai Mór) A bicikli … csakúgy gyűlöli a dombot, akár a ló. A ciklis [= kerékpáros] végre leszáll a kerekéről, és úgy tolja föl a dombra. (Gárdonyi Géza) Verejtékezve, kifulladva toltuk fel a hegyoldalon szekerünket. (Kuncz Aladár) || a. <Fejfedőt, szemüveget a fején> kissé feljebb tol. Feltolta a kalapját, mert nagyon izzadt a homloka. Egyszer csak a homlokához kap s még a kalapot is feltolja rajta. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) <Szemöldökét> feljebb húzza. Ha [szemöldökeit] ..hirtelen feltolja, … felszalad az egész hajzat a feje tetejére. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, régies) Feltol vkit vhova: összeköttetéseit felhasználva vkit érdemtelenül magasabb (társadalmi) állásba juttat. A másiknak … azt a szerepet juttatta, hogy bátyját tolja fel a hatalom polcára. (Vas Gereben) Most őt akarnák feltolni a rendezői székbe. (Tolnai Lajos)
3. (ritka) Feltolja magát vhová: testét tolva felkapaszkodik vhova. Nagy nehezen ő is feltolta magát a villamosra. A megindult hadoszlop ellenállhatatlanul tolta fel magát a hágcsó fokain. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Feltolja magát (vmely szerepre, vminek, vmiül): anélkül, hogy illetékes volna vminek megtételére, vmely magasabb hatáskört sajátít ki magának. Bírónak tolja fel magát. E szerepre föltolta magát. (Vas Gereben)
feltolás; feltolat; feltolható; feltoló; feltolódik; feltolt; feltolul.
