fennakadás
fennakadás [n-a] főnév -t, -ok, -a, (kissé népies) fönnakadás
1. A fennakad igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi fennakad vmin, vmibe(n), vhol. A kalapnak az ágon való fennakadása. A sárkánynak a háztetőn való fennakadása. || a. (régies) Vmin v. vmiben való megakadás. A hajónak a zátonyon való fennakadása; a szekérnek a sárban való fennakadása. A fennakadás híre … röpkedé át a hajó rejtekeit. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmin való rendsz. rosszalló v. botránkozó meglepődés, megütközés (2). A gyerekek viselkedésén való fennakadás; öt forint hiányon való fennakadás.
3. (átvitt értelemben) Vmely akadály következtében beálló zavar, szünet(elés). Az építkezés, a forgalom, a munka fennakadása. Tervünkben, utunkon nem volt semmi fennakadás.
