fensőbbség
fensőbbség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (választékos) Magasabbrendűség, tekintély, hatalom, ill. ennek érzete, tudata v. hite; felsőbbrendűség, magabiztosság. A faji fensőbbség tévtana. Izmos testalkatának köszönte a fensőbbséget, melyet a vidék pásztorai fölött gyakorolt. (Eötvös József) A rektor … bizonyos fensőbbséggel tekintett végig a bámuló tömegen. (Tolnai Lajos)
2. (ritka, régies) Fennhatóság, uralom. A szláv törzsek csak a IX. sz.-ban szabadultak fel az avar fensőbbség alól.
fensőbbségi.
