feszes
feszes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Kifeszített állapotban levő. Feszes kötél. A gyeplőt feszesen tartja. Pendűlt a feszes hur, mikor elpattantá. (Arany János) || a. (nyelvtudomány) Feszes ejtés: <magánhangzókkal kapcs.:> a nyelv izmainak megfeszítésével, a nyelv hátának földomborodásával történő e. A magyar köznyelv hosszú magánhangzóira jellemző a feszes ejtés.
2. Szorosan testhez álló, a test formáihoz simuló <ruhadarab>. Feszes harisnya, trikó. Igen különösnek tetszel; feszes nadrág, rojtos bakancs. (Vörösmarty Mihály) || a. Ilyen ruhával, öltözettel kapcs. <viselet>. Ruházata … azon kor feszes divatja szerinti. (Jókai Mór)
3. Szilárdan rögzített, jól megerősített, biztosan álló <tárgy>. Az ásó nyele feszesen áll.
4. (átvitt értelemben) Katonásan kimért, erőltetetten merev, tartózkodó <személy>. Férje … mások előtt feszes, tartózkodó. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, valló. Feszes arc, járás, mozgás, testtartás; feszesen áll, lép. [A szálló alkalmazottai] feszesen tisztelegtek előtte, amikor lesétált a lépcső piros szőnyegén. (Hunyady Sándor) || b. (átvitt értelemben, ritka) Bizonyos szabályokhoz, előírásokhoz mereven ragaszkodó, szertartásos. Feszesen tiszteleg. A hangulat tagadhatatlanul feszes és ünnepélyes volt az idegen vendég jelenlétében. (Krúdy Gyula)
5. (átvitt értelemben, bizalmas, 1945 után) Fokozott erőkifejtést, nagyobb teljesítményt kívánó; felemelt, fokozott, feszített. Feszes norma, terv.
Szóösszetétel(ek): feszesruhás; feszestrikós.
feszesség.
