fiatalember
fiatalember [l-e] főnév
1. Fiatal férfi. Fiatalemberek és lányok énekeltek az úton. A sűrű fekete hajú, olajbarna arcú fiatalember sokat szenvedett a gyomrával. (Kuncz Aladár) Tatáréknál egy-egy délután tíz, tizenöt fiatalember is összeverődött. (Kosztolányi Dezső) || a. (tréfás, gúnyos) <Fiatal férfinak lekicsinylő, fölényes megszólítása.> Nézze, fiatalember! Azt jól elintézte, fiatalember. Mit akar itt, fiatalember?
2. (ritka) Nőtlen (fiatalabb) férfi. Tudjátok is ti, fiatalemberek, mennyi gondja van egy családapának!
fiatalemberes.
