fing
fing főnév -ot, -ja (durva)
1. A belekben keletkező s a végbélen át gyak. hangot adva távozó bűzös gáz; szél (5). Büdös, hangos fing. Szóláshasonlat(ok): jár-kel, mint fing a gatyában v. mint fing a fürdőben: idegesen, nyugtalanul jár-kel. || a. Ennek bűze. Fingot érez. || b. Ennek a hangja. Fingot hallott.
2. Ennek eltávozása a végbélen át; fingás.
fingos.
