fogyatkozás
fogyatkozás főnév -t, -ok, -a
1. A (meg)fogyatkozik igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi (meg)fogyatkozik; kevesbedés, csökkenés, fogyás. Egészségének, testsúlyának fogyatkozása; a jókedv fogyatkozása; a készlet, a pénz, a vagyon fogyatkozása. || a. (kereskedelem) Az anyagkönyvelésben nyilvántartott anyagok mennyiségének csökkenése, fogyása.
2. Ennek eredménye: az elfogyott, hiányzó mennyiség vmiből; csökkenés, hiány. Mennyi a fogyatkozás? Ellenőrzi, leírja, számba veszi a fogyatkozást. || a. (kereskedelem) A vagyon csökkenése <kiadás, pusztulás, kallódás stb. címén, mint az álladékból levonandó könyvelési tétel>. Évi fogyatkozás.
3. Fogyatékosság, hiány; hiba, gyarlóság. Erkölcsi, szellemi, testi fogyatkozás. A regényben sok a fogyatkozás. Vmilyen fogyatkozásban szenved. Azt mondod néném, hogy a minapi levelemben fogyatkozást találtál. (Mikes Kelemen) A Pesti Hírlap hibái s fogyatkozásai az ifjúság hibái voltak. (Vörösmarty Mihály) Gallérjának bélésében varrótűk voltak elrejtve, amelyekkel a fogyatkozásokat … nyomban helyrehozhatta. (Krúdy Gyula)
4. (régies) Szükség, hiány, elégtelenség vmiben. Nagy a fogyatkozás gabonában. Fogyatkozást szenved vmiben. Vess számot erőddel s legjavát … hazádnak szenteljed. | Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása. (Arany János) Ételben, italban, kényelmes szobákban nem volt fogyatkozás. (Jókai Mór) || a. (régies) Szűkölködés, nélkülözés vmiben. Megszokta a fogyatkozást.
Szóösszetétel(ek): holdfogyatkozás; napfogyatkozás.
fogyatkozási.
