fölüle
fölüle [e] határozószó, személyragos -m, -d, fölülünk, -tek [ë], fölülük felőle [ë-e]. Nyomósítva: őfölüle, őfölülük (Az én, te stb. személyes névmásnak a fölül névutóval nem használt kapcsolata helyett, néha a mutató névmással és a névutóval alkotott összetétel jelentésében)
A személyraggal jelölt v. az előzményekből ismert személy v. tárgy fölött levő helyről; felőle [2] Ne húzd el fölülem az esernyőt!
