folyékony
folyékony melléknév -an, -abb
1. Olyan, aminek jellemző tulajdonsága, természete az, hogy folyik; cseppfolyós. Folyékony anyagok; folyékony gyümölcs ¬; folyékony szappan ¬; folyékony szén ¬; izzó, folyékony vas. A víz folyékony. Csak folyékony táplálékkal él. || a. Olyan <állapot>, amelyben vmely test folyik; híg. Folyékony halmazállapot.
2. (átvitt értelemben) Könnyen folyó; megszakítás nélküli; gördülékeny. Folyékony verselés. Megtanulta a folyékony beszédet. Folyékonyan ad elő. Folyékonyan beszél németül. Folyékonyan hazudik. Zongorán sok mindent folyékonyan játszik. Verselése folyékony, zengzetes. (Arany János) Számolni kezdé folyékonyan: „Tíz, kilenc, nyolc, hét … ” (Mikszáth Kálmán)
3. (nyelvtudomány) Olyan <mássalhangzó>, amely a levegőnek (a szájüregen át való) szabad kitódulása szempontjából csak kevéssé különbözik a magánhangzóktól. Az „l” és az „r” jellegzetes folyékony hang. Régen az „m” az „n” és az „ny” hangot is folyékony mássalhangzónak tekintették.
