forma [2]
forma [2] melléknév és főnév (mindig megelőző jelzővel)
I. melléknév Ahhoz hasonló külsejű, alakú, annak látszó, tartható, amit a megelőző jelző kifejez; formájú. Ötvenéves forma ember. Nyílik az ajtó, és egy tizenkét éves forma parasztleányka dugja ki az orrocskáját. (Gárdonyi Géza)
II. főnév (ritka) Olyanforma személy, tárgy, dolog, amit a megelőző szó, szókapcsolat kifejez. A sötétben csak valami terített asztal formát lehetett látni.
