frigy
frigy főnév -et, -e [e, e]
1. (régies, költői) Szövetség, baráti szerződés. Most hadd forrjon minden csepp bor Mint a vér, Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér. (Vörösmarty Mihály) Az egész falu vagy az egész ország frigyre lép ellened. (Eötvös József) || a. (költői) Békekötés, béke. Ma megbékéltem már a semmivel S boldog frigyet kötöttem a halállal. (Juhász Gyula)
2. (választékos) Házasság. Frigyük nem volt egészen boldog, mert nem született gyermekük. Az napon Mely szép arámmal engem összefűz Örök frigy által … Demetriusznak nője léssz. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Üdvözlöm radici Radics János urat, … frigyük … násznagyát! (Krúdy Gyula) Fia azonnal megesküszik vele a templomban, mihelyt megkapja a frigyhez apai áldását. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): frigybontó; frigyszegés.
frigyes.
