fülel
fülel [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (bizalmas)
Erősen figyel vmire, figyelmesen hallgat vmit. Minden szóra élénken fülel. Mi itt csak fülelünk, és várjuk, mely felől zavarják a vizet. (Mikes Kelemen) Az állomásfőnök … tisztelgett. Lábánál bölcs kutyája fülelt. (Kosztolányi Dezső) || a. Hallgatózik, titokban figyel. A kerek erdő Sarkánál elbújva fülelt. (Fazekas Mihály) Bence a leshelyből fülel minden szóra. (Arany János) Kifelé fülelt a lépcsőházba, hol egy ajtót csaptak be. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: felfülel; idefülel; kifülel; lefülel; odafülel.
fülelés; fülelő.
