fülsiketítő
fülsiketítő [e] melléknév -en [e] v. -n (rendsz. túlzó)
Nagyon erős, éles <hang, zaj>; fülrepesztő, fülhasogató, fülhasító, fülsértő. Fülsiketítő ordítás. Fülsiketítő pufogással rohantak a motorosok. A fülsiketítő zajba … beledöngött, … a vasrudas, láncos vaskapu. (Kuncz Aladár) Trombitáik fülsiketítő lármával recsegtek. (Kosztolányi Dezső)
