furcsaság
furcsaság főnév -ot, -a
1. Vkinek, vminek a furcsa (1) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, furcsa volta. A dolog furcsasága éppen abban van, hogy … Annyira mulattatta a doktor furcsasága, hogy rajta felejtette az eszét. (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek megnyilatkozása: furcsa beszéd, tett, helyzet, eset. Furcsaságokat beszél, mond. Az a furcsaság történt, hogy éppen szüret alatt emelkedni kezdett a bor ára. (Móricz Zsigmond)
2. Vmely furcsa tárgy, különös ritkaság. Szekrénye telve mindenféle furcsaságokkal. Körülhordozta új barátnéját egész kastélyában, megmutogatta neki … japáni furcsaságait. (Jókai Mór)
