furkál
furkál tárgyas ige -t, -jon
1. Ismételten, hosszabb ideig fúr vmit, v. több helyen belefúr vmibe. Az ürge furkálja a földet. A … farkast … úgy sújtotta főbe a puska agyával, hogy az … szűkölve, nyafogva oldalgott félre, véres orrát a hóba furkálva. (Jókai Mór)
2. (ritka) Furdal (2). Ott volt a legtitkosabb gondolatai közt, furkálta, emésztette … (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Furkál vkit: ismételten v. hosszabb ideig áskálódik vki ellen; több alkalommal v. több helyen fúr (4) vkit. Alattomosan furkálta munkatársait.
Igekötős igék: kifurkál; összefurkál.
furkálás; furkáló.
