füstölő
füstölő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <kályha, kémény>, amely füstöl, füstöt bocsát ki, áraszt magából.
2. (ritka) Füstölésre haszn. <anyag>. [A] gyermek … füstölő virágokat szór a tűzbe. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Az az anyag, szer, amelynek kellemes szagú füstjével helyiségeket illatosítanak. A füstölő illata betöltötte a szobát.
2. Edény, amelyben illatos füstöt árasztó anyagot égetnek. Cifra füstölő árasztott kábító ámbra illatot. (Jókai Mór) Fényes lombok illatja, mint arany füstölő Gőze, úgy részegít. (Tóth Árpád) || a. (vallásügy) Edény, melyben tömjént égetnek. A ministránsgyerek lóbálja a füstölőt. Háta mögött egy püspök állott Szentelt vízzel és füstölővel. (Ady Endre) A füstölő lilás tömjéne szállt, szállt. (Juhász Gyula)
3. Húsfélék füstölésére haszn. széles kémény, ill. helyiség. Felakasztották a kolbászt a füstölőbe. A sonka még a füstölőben lóg.
Szóösszetétel(ek): füstölőedény; füstölőkályha; füstölőkamra; füstölőszer.
füstölős.
