fűtő
fűtő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <eszköz>, amely fűt, meleggé tesz vmit, főleg helyiséget. Jól fűtő kályha. || a. (átvitt értelemben) Vmire tüzelő, lelkesítő, hevítő <érzelem, indulat>. A lelkét fűtő bosszú. A harcosokat fűtő lelkesedés.
2. Olyan <személy>, aki fűtéssel foglalkozik, azt végzi. A fűtő személyzet. || a. (rendsz. csak összetételben) Fűtésre való, fűtéskor használt.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki vmely nagyobb v. több helyiségből álló épületben a fűtés munkáját foglalkozásszerűen végzi. Az iskolának télen két fűtőre van szüksége. Éppen rakta a fűtő … a tüzet a kályhába. (Móricz Zsigmond) || a. Kazán, gőzgép fűtését hivatásszerűen végző (szak)munkás. Vizsgázott fűtő. Az utasokon kívül megmenekült az egész személyzet is. A legénység, a tisztek, a pincérek, fűtők. (Hunyady Sándor) Apámtól féltem … Magányos lélek; … kovácsnak ment; s malomhoz; azután | a vasutra fűtőnek. (Szabó Lőrinc)
2. (népies, régies) Fűtőanyag, tüzelő. Elfogyott a fűtőjük. A fűtőre szerzett szalma nagyobb részét tehenének almozta. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): 1. fűtőáram; fűtőberendezés; fűtőbrigád; fűtőcső; fűtőelem; fűtőellátás; fűtőenergia; fűtőfelület; fűtőfeszültség; fűtőgáz; fűtőhatás; fűtőkályha; fűtőkamra; fűtőkazán; fűtőképesség; fűtőkészülék; fűtőkör; fűtőmunka; fűtőmunkás; fűtőnyílás; fűtőpótló; fűtőpróba; fűtőszemélyzet; fűtőtekercs; fűtőtelep; fűtőteljesítmény; fűtőtér; 2. hajófűtő; kazánfűtő.
fűtői.
