fuvall
fuvall ige -t v. -ott, -jon; -ni v. -ani (költői)
1. tárgyatlan <Szellő> hirtelen támadva (I. 1) rövid ideig fúj. Szíve … Mint nyárfa rezeg, bár szellőcske se fúvall. (Arany János)
2. tárgyas (régies, költői) <Fúvóhangszert, főleg kürtöt> belefújva megszólaltat; megfúj. Lovasok, ketten, tábor előtt állnak, Hirnök az elsője, társa fuvall kürtöt. (Arany János) || a. tárgyas (régies, költői) Vmit fuvall: kürtön vminek a jelét fújja, jelt ad vmire, vmely teendőre. A hirnök … csendesedőt [= csendre intő jelt] fúvall, Hirdeti a győztest. (Arany János)
Igekötős igék: átfuvall; elfuvall; megfuvall.
fuvallás; fuvalló.
