gátlás
gátlás főnév -t, -ok, -a
1. A gátol igével kifejezett cselekvés, ill. ennek eredménye; korlátozás. A kutatás tervszerűsége nem gátlás, hanem segítség a tudósnak.
2. Az ember lelki életében fellépő gátló erő, amely megakadályozza az erkölcsileg káros cselekedetek elkövetését. Nincs benne semmi gátlás. Gátlás nélkül kimondja. || a. Emberek közt, társaságban vkinek magatartásában, megnyilatkozásaiban mutatkozó zavar, félszegség, aggály(oskodás), feszélyezettség. Valami gátlás van bennem vele szemben. Tele van gátlásokkal ez a gyerek. Legyőzi gátlásait. Gátlásokkal küzd. || b. (lélektan) <A tudat működésében beálló> zavar, amely vmely képzet felmerülését akadályozza. Asszociációs, reprodukciós gátlás. || c. (biológia, lélektan) A központi idegrendszernek az ingerület melletti másik alapfolyamata, mely az utóbbinak korlátozásához vezet és az ingerülettel való kölcsönhatása által a szervezetnek a külvilághoz alkalmazkodását biztosítja. Belső, külső gátlás. || d. (orvostudomány, lélektan) Az elfojtás egy neme, amikor a tudatos én bizonyos tartalmakat a tudattalanba szorít.
Szóösszetétel(ek): gátláskomplexum; gátláskomplexus.
gátlási.
