gépkocsi
gépkocsi főnév (hivatalos, választékos)
Gépi erővel, rendsz. belső égésű motorral hajtott, többnyire négy gumikeréken futó, személy- v. teherszállításra haszn. közúti jármű; autó. A gépkocsik hatósági ellenőrzése. A … téren nem volt egyetlen autótaxi sem. Akkor már minden gépkocsit besoroztak. (Kuncz Aladár) Egy gépkocsi az Aradi utca sarkán elütött valami nénikét. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. gépkocsiállomány; gépkocsibaleset; gépkocsiemelő; gépkocsiforgalom; gépkocsihasználat; gépkocsiipar; gépkocsijavítás; gépkocsi-kiállítás; gépkocsi-kirándulás; gépkocsilámpa; gépkocsiokmány; gépkocsiszerelő; gépkocsiszertár; gépkocsitröszt; gépkocsiút; gépkocsiverseny; gépkocsivontatás; 2. páncélgépkocsi; személygépkocsi; tehergépkocsi.
gépkocsis; gépkocsizik.
