gerjedelem
gerjedelem [e-e-e-ë v. e-ë-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (irodalmi nyelvben)
Felgerjedt érzelem, kül. nagy belső felindulással, hirtelen támadt szenvedéllyel járó izgalom. Nincs szivemnek gerjedelme Csillogásidon. (Vörösmarty Mihály) || a. Bizonyos ösztönök működése, ill. ingerült volta. Állati, baromi, bűnös, nemi, szerelmi gerjedelem. A fehérruhás, fehér arcú leánykát meglátván, furcsa gerjedelmek ébredtek fel az ifjúban. (Krúdy Gyula)
