gerundium
gerundium [ë v. e] főnév -ot, -a
1. (nyelvtudomány) A latin nyelvben az igének főnévi értelemben használt s (az alanyeset kivételével) főnévként ragozható formája. A „venia legendi” kifejezésben a „legendi” gerundium. Ez gerundiumban van.
2. (történettudomány) Nagy bunkósbot, amelyet a régi debreceni diákok tűz, ill. a tűz közelében levő gyúlékony anyag szétverésére használtak. [A diákok] mentek a gerundiumokkal … és ha egy ház meggyúlt, köröskörül a többi háznak a tetejét mind lerombolták. (Móricz Zsigmond)
gerundiumos.
