gondnok
gondnok főnév -ot, -a
1. Általában az a személy, akinek gondjaira, felügyeletére van bízva vmi, vmely érték, aki hivatásszerűen gondot visel vmire; felügyelő, gondviselő. A kastély, a telep, a vár gondnoka. A téglagyár gondnoka … ágyban fekvő súlyos beteg volt ősz óta. (Gelléri Andor Endre)
2. Vmely személy anyagi ügyeinek, vagyona kezelésének intézésével a hatóság által jogszerűen megbízott személy. Hagyatéki gondnok. || a. (jogtudomány) Az a személy, akit a bíróság v. ritk. a gyámhatóság olyan személy vagyoni (és személyi) ügyeinek intézésével, érdekeinek képviseletével és védelmével bíz meg, aki bizonyos ok v. fogyatkozás miatt önállóan, maga nem képes ügyeit ellátni. Kirendelt, kinevezett, törvényes gondnok. Gondnokom … adósságaimat kifizeté. (Eötvös József) Gondnoka … kifizette érte a szállodai szoba árát. (Krúdy Gyula)
3. Vmely testület, intézmény gazdasági ügyeinek intézésével megbízott és ezt a munkakört foglalkozásszerűen ellátó személy. Kórházi gondnok. A diákszálló, a tanulóotthon, intézet, üdülő, vállalat gondnoka. || a. <A református egyházban> a világiak közül választott tisztviselő, aki az egyház vagyoni ügyeit intézi; kurátor. Egyházközségi, egyházkerületi gondnok.
Szóösszetétel(ek): csődtömeggondnok; házgondnok; pályagondnok; zárgondnok.
gondnoki.
