gonosztevő
gonosztevő melléknév és főnév, (régies) gonosztévő
I. melléknév
1. (ritka) Olyan <személy, csoport>, aki, amely gonosztett(ek)et követett el. Csupa gonosztevő ember. Az egész gonosztevő világ söpredéke látszik e szerencsétlen várost elözönleni. (Jókai Mór)
2. Ilyen személyekre jellemző, tőlük származó. Gonosztevő arc, tekintet.
II. főnév -t, -je [e] Gonosztevő személy. Közönséges, megrögzött, visszaeső gonosztevő. A gonosztevőkre lesújt a törvény. Ez fogház … | Ez a gonosztevőknek háza. (Vörösmarty Mihály) Menjen a gonosztevője, akassza fel cselekedeteiért a hóhér. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): gonosztevő-tekintet; gonosztevőtípus; gonosztevővilág.
gonosztevői.
