görget
görget [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (hangutánzó)
1. tárgyas <Vmely nagyobb tárgyat> többször meglökve, saját tengelye körül úgy forgat, hogy az helyéből elmozdulva odább jusson, gördüljön. Görget vmit vhova; a lavina faóriásokat, a vihar sziklákat, a víz hordalékot görget. A szállításra kész gömbfákat rúddal görgetik. Ászokfán görgetik a hordókat. Az őrség … a falról … Követ is a hágcsós katonákra görget. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben) A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget. (József Attila)
2. tárgyatlan (tájszó) <Kandisznó> párzik.
3. tárgyas (átvitt értelemben, költői) <Terhes v. kínos dolgot> vmire hárít, vmi számára átad, továbbít. Egy nap a másra görgeti ón súlyát. (Arany János) Lelkemre görgetik Haragjukat haragvó bércek. (Ady Endre)
Igekötős igék: átgörget; begörget; elgörget; előgörget; felgörget; kigörget; legörget; visszagörget.
görgetés; görgetett; görgető.
