gornyadoz
gornyadoz tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon gornyadozik (népies)
1. <Ember, állat> lappangó v. lassan pusztító, de állandó fekvésre nem kényszerítő betegségben, magát összehúzva, meggörbedve sínylődik, gyengélkedik, betegeskedik; kornyadozik. Már egy hete nem jár dolgozni, csak itthon gornyadozik. Ha beteg vagy, feküdj le, ne gornyadozz itt! Métely pusztít az állatok közt. Az ember maga is gornyadozik. (Jókai Mór) || a. <Ember> magát elhagyva bánatosan gubbaszt, gunnyaszt.
2. (ritka) <Növény> lankadtan meghajolt állapotban van, így sínylődik. A nagy hőségben gornyadoznak a virágok.
gornyadozás; gornyadozó.
