görögség
görögség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (ritka, választékos) A görög [2] (II. 2) melléknévvel kifejezett sajátság, jelleg; azoknak a sajátságoknak, tulajdonságoknak összessége, amelyek az ókori görögöket, a régi görög népet és műveltséget, szellemet jellemzik. A görögség árad Homérosz minden sorából. || a. (választékos) Ennek vmely sajátos, helyhez v. korhoz kötött árnyalata. Az alexandriai, az athéni, a bizánci görögség. || b. (választékos) Vkinek (vminek) sajátosan görög(ös) volta, jellege. Arisztophanész görögsége; a szobor görögsége; költészetének derűs görögsége.
2. (ritka) A régi görög nyelv és stílus, a maga jellegzetességében. Klasszikus görögség. Szép görögséggel írt. || a. (ritka) Ennek vmely táji változata. Attikai, dór görögség.
3. A (kül. régi) görög nép. Az ókori görögség nagy szellemei. A görögség műveltsége volt az európai kultúra alapja. || a. Vmely vegyes lakosságú területen élt v. élő görögök összessége, közössége, csoportja. A dél-itáliai görögség; a város görögsége. || b. Az egymást követő görög nemzedékek összessége v. vmelyike vmely korszakban. A Nagy Sándor korabeli görögség.
