görögtűz
görögtűz főnév
1. (ritka) Rendsz. salétromból, magnéziumból és szurokból álló keverék, melyet elégetésekor keletkező szép, vöröses fénye miatt főleg ünnepi kivilágításokkor használnak. Görögtüzet is vettek a tűzijátékhoz.
2. Ennek elégetésekor keletkező, nem gyújtó hatású, lassan égő láng és ennek fénye; bengáli tűz. A tűzijáték végén görögtüzet gyújtottak. A kényszerítés égett lelkemen, Mint a görögtűz, olthatatlanúl. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Külső csillogó fény, belső tartalom nélkül. Görögtüzekkel nem lehet bennünket elámítani.
4. (átvitt értelemben) Az értelem és képzelet fénylő, színes világa. Emlékszem …, hogy világosodott meg, a szellem váratlan görögtüzeinél egy-egy eszme bennünk. (Arany János) Minél fényesebb görögtüzet gyújtott „odabenn” a képzelet, annál sötétebb a külső világ. (Péterfy Jenő)
görögtüzes.
