grund
grund főnév -ot, -ja (bizalmas)
<Nagyvárosban, magas épületek között v. a város szélén> beépítetlen s rendsz. be sem kerített telek. Munkások ássák a poros grundot. A házak messzel, elszórtan nyugodtak a telek széleinél. Ember alig vágott át a kihalt, szemetes grundon. (Gelléri Andor Endre)
