gubó
gubó főnév -t, -ja
1. Bizonyos rovarok, főleg szövőlepkék hernyója által maga köré szőtt burok, melyben a hernyó bábbá, majd lepkévé fejlődik. A gyümölcsfák levelein található gubók. Hallgatag | gubók ölében készül már a lepke. (Radnóti Miklós) || a. A selyemhernyó gubója, melyből a selymet készítik. Szegény bogár, mely drága selymet ad, Sírt sző magának s halni elbuvik, Eléjövendő mint gubó s utóbb is Csak pille lesz belőle! (Vörösmarty Mihály)
2. (tájszó) A len, a mák toktermése. Eladja a gubót is.
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Kisebb daganat <az emberi testen>. Gubó nőtt a homlokán, a nyakán.
4. (tájszó) A szem gubója: szemgolyó.
5. (tájszó) Gubacs.
6. (átvitt értelemben, tájszó, régies) Együgyű, ostoba ember. Ezen gubó még fövegét sem akarja leemelni. (Kemény Zsigmond)
7. (tájszó) Guba [2] (2).
Szóösszetétel(ek): 1. gubóbogár; gubóhéj; gubórész; gubószál; gubószedés; gubóvirág; 2. lengubó; mákgubó; selyemgubó.
gubócska; gubózik.
