gügyög
gügyög ige -tem [e], -ött, -jön (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Kisgyermek, rendsz. vmely érzelem kifejezéséül> szavakat nem alkotó hangokat, hangcsoportokat ejt ki, gagyog. Milyen kedvesen gügyög a kis baba!
2. tárgyatlan (gyak. gúnyos, rosszalló) <Felnőtt> ezt utánzó v. erre emlékeztető kényeskedő, érzelmes módon, ill. a szavakat érzelmesen, becézően kimondva beszél. Beszélj vele értelmesen, ne gügyögj. A két szerelmes gügyög egymásnak. Rosszul játszik a színész, nem beszél, csak gügyög. Gügyögtek [a fecskéknek] … a katonák, mint ahogy apró gyerekeknek szokás. (Tömörkény István) || a. tárgyas Gügyögve mond vmit. Nem érteni, mit gügyög. Szerelmes szavakat gügyög.
Igekötős igék: elgügyög; visszagügyög.
gügyögés; gügyögő; gügyögött.
