gúla
gúla főnév gúlát, gúlája
1. (mértan) Olyan test, amelyet három-, négy- v. sokszögű alaplap és annyi háromszögű, egy csúcsban összefutó oldallap határol, ahány oldalú az alaplap. Egyenes gúla; ® ferde gúla; csonka gúla: az alaplappal pár, huzamos• síkkal metszett ilyen testnek az alaplap felé eső része; három, négy v. több oldalú gúla; a gúla lapjai, élei, magassága; a gúla felülete, köbtartalma.
Az 1. sz. jelentés 5. sora végén és a 6. sora elején az elválasztott szó helyesen: párhuzamos.
2. Ehhez hasonló forma, alakzat, ill. ilyen formájú tárgy, rakás. A kövekből gúlát építenek. A törvényszék udvarán fegyverüket gúlákba rakták. (Táncsics Mihály) Az ember hosszú bottal … megpiszkálja a halmot. A gúla megindul, s a fa potyog. (Gelléri Andor Endre)
3. (történettudomány) Piramis. Mért él a pór? – A gúlához követ | Hord az erősnek. (Madách Imre) Nincs senki …, | ki ne szeresse stílusod, | gúláidat és Nílusod, | regék regéje, Kairó. (Kosztolányi Dezső)
4. (sport) <Talajtornában> csoportos mutatvány, amelyben néhány tornász a csoport többi tagján vállán v. kezével tartja, s a gúlához (1) hasonló, felfelé keskenyedő alakzatot alkot. A tornavizsga egy gúla bemutatásával végződött.
Szóösszetétel(ek): gúlabemutató; gúlacsapat.
