gunnyaszt
gunnyaszt tárgyatlan ige -ott, ..asszon; -ani
1. <Ember, néha állat> összekuporodva, szomorúan, roskatagon, rendsz. a betegség jeleivel, magában üldögél, gubbaszt. Ott gunnyaszt az öreg a sarokban. Gunnyaszt az a liba, alighanem beteg. Hé, fiúk! amott űl egy túzok magában, Orrát szárnya alá dugta nagy buvában; Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e? (Arany János) Kis kalitkában valamely fekete madár gunnyaszt. (Krúdy Gyula) Egy kapu aljában … Siránkozó koldusanyóka gunnyaszt. (Juhász Gyula)
2. (ritka, népies) Szundikál, bóbiskol.
3. (átvitt értelemben, költői) Elhanyagoltan, félreszorulva meghúzódik, meglapul. A két-három elzüllött falu … az erdő kiszögelléseinél gunnyasztott. (Bársony István) Megbénultan | Gunnyasztani fogsz … | Öreg bűnödön, a Multon. (Ady Endre)
gunnyasztás; gunnyasztó.
