gyakorlás
gyakorlás főnév -t, (-ok), -a
1. A gyakorol (1–4) igével kifejezett tevékenység. Elkérte a hegedűt egy kis gyakorlásra. Meglátszik a játékán a sok gyakorlás. Hosszú gyakorlással fejlesztette tehetségét. Egyszer elkérte kölcsön pisztolyaimat; mint mondá, gyakorlás végett. (Jókai Mór) || a. Az a cselekvés, hogy vmit gyakorolnak. Az írás, vmely nyelv, a számtan gyakorlása; a tánc, az úszás, a vívás gyakorlása. || b. A vallás (szabad) gyakorlása: a vallás törvényeinek, szokásainak (szabad) érvényesítése. A Magyar Népköztársaság biztosítja … a vallás szabad gyakorlásának jogát. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. Az a cselekvés, mellyel vmely törvényes hatalmat érvényesítenek, vmely hivatást gyakorolnak (5). A bírói hatalom, az államfői jogkör gyakorlása; az orvosi, a mérnöki hivatás gyakorlása. A helyi tanácsok … biztosítják a dolgozók … ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
Szóösszetétel(ek): testgyakorlás; vallásgyakorlás.
gyakorlási.
