gyantáz
gyantáz ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas Gyantával ken vmit. Gyantázza a hegedű vonóját. Bürüék a hegedűjüket gyantázták. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) Hegedülés előtt a cigányok gyantázni szoktak. Lavotta gyantázni kezdett. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Bort, szeszes italt iszik, hogy jobban csússzon az étel, v. kül. hogy jobban menjen a nótázás. Csusza előtt gyantázni kell! Gyantázok én is, hogy bírjam a nótát. Augustinnak elébb egy kicsit gyantázni kellett, wachholderrel [= borókapálinkával]. (Jókai Mór)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, bizalmas, ritka) Gyantáz vkit: pénzt ad a cigánynak, v. itatja, hogy neki muzsikáljon, a fülébe húzza a nótát. Csupa tízesekkel gyantázott. Csak gyantázni győzzék [a muzsikust], – mert az igaz, hogy négy cigány helyett muzsikált, de öt cigány helyett ivott. (Jókai Mór)
Igekötős igék: begyantáz; meggyantáz.
gyantázás; gyantázatlan; gyantázgat; gyantázható; gyantázó; gyantázott; gyantáztat.
