gyapot
gyapot főnév -ot, -ja (csak egyes számban)
1. Cserje alakú, fehér, rózsás v. sárgás virágú trópusi növény, melynek dió nagyságú toktermése van, magjait több cm hosszú, igen finom, fehér szőrök borítják (Gossypium); gyapotcserje, pamutcserje. Az örmény asszonyok nagy munkában vannak; mert most vetik a gyapotot. (Mikes Kelemen)
2. E cserje magjának szőrei, amelyek a textilipar s más iparágak fontos nyersanyagát adják. A pamut, a kötszerek gyapotból készülnek. A XII. századig még csak a gyapotból készült papírt ismerték. (Jókai Mór) || a. (gyógyszerészet) Ez az anyag egészségügyi célokra kidolgozott és esetleg sterilizált állapotban; vatta. Sebkötő, steril gyapot.
3. (ritka) Gyapotból készült kelme, ruhaanyag. Ingem silány, szennyes gyapot. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. gyapotár; gyapotáru; gyapotbála; gyapotbársony; gyapotbatiszt; gyapotbél; gyapotérték; gyapotexport; gyapotfeldolgozás; gyapotfonás; gyapotfonó; gyapotgöngyöleg; gyapotgyár; gyapothulladék; gyapotipar; gyapotkelme; gyapotkendő; gyapotkészlet; gyapotkeverék; gyapotkínálat; gyapotkivitel; gyapotkötél; gyapotlepel; gyapotmadzag; gyapotmunkás; gyapotmunkásnő; gyapotnövény; gyapotöltöny; gyapotpapír; gyapotpehely; gyapotpor; gyapotrongy; gyapotszövöde; gyapotszüret; gyapottermés; gyapottermesztés; gyapottisztító; gyapottőzsde; gyapottrágya; gyapotvászon; gyapotvetés; 2. fagyapot; kötözőgyapot; lőgyapot; salakgyapot; üveggyapot.
gyapotos.
