gyarlóság
gyarlóság főnév -ot, -a (választékos)
1. A gyarló (1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság, lelki, erkölcsi gyengeség, értékbeli fogyatkozás; vkinek, vminek gyarló, gyenge, esendő volta, természete; gyengeség, silányság. Emberi, lelki, szellemi gyarlóság; a dolgozat, a fordítás, a munka, a regény, a szövet gyarlósága. Nem rosszakaratból, hanem gyarlóságból tette. Ember voltam, csak gyarlóság Létem fényes bélyege. (Berzsenyi Dániel) Gyarlóság, asszony a neved! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Alig merek … erős, fekete szemébe nézni. Azt hiszem, ő minden gyarlóságaimat … meglátja vele. (Petelei István)
2. Gyarlóságból (1) elkövetett cselekedet. Megbocsátható gyarlóság. Vmi kis gyarlóságot követett el. Röstelkedve húzta össze a nyakát, mint az olyan ember, akit valamelyes gyarlóságon érnek. (Mikszáth Kálmán)
