gyengédtelen
gyengédtelen [ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] gyöngédtelen (választékos)
1. Gyengédség, gyengéd tapintat, figyelmesség nélkül való, mások érzékenységével nem törődő <személy>. Gyengédtelen férj. Szüleivel szemben gyengédtelen. Akadtak gyöngédtelen példálózók. (Jókai Mór)
2. Gyengédség, gyengéd tapintat hiányára valló. Gyengédtelen bánásmód, célzás, megjegyzés; gyengédtelenül bánik vkivel. A gyöngédtelen vád nem találta azt, akire leginkább célzott. (Tolnai Lajos) És mi minden lesz a szenvedésre ok! … Gyöngédtelen tettünk, ártatlan hibánk. (Péterfy Jenő)
gyengédtelenség.
