gyengélkedő
gyengélkedő [ë-ë] melléknév és főnév gyöngélkedő [ë]
I. melléknév (választékos) Olyan <személy>, aki gyengélkedik. A gyengélkedő embernek pihenésre van szüksége, hogy megerősödjék, erejét visszanyerje. Minden gyengélkedő nőt, ki tőle tanácsot kért, nyáron át valamely fördőbe küldött. (Eötvös József) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. Gyengélkedő állapot.
II. főnév -t, -je [e]
1. (választékos) Gyengélkedő személy. A gyengélkedőket az orvos nem engedte felkelni az ágyból. A téli hónapokban sok volt a gyengélkedő.
2. (katonaság) Olyan katonai személy, aki betegségéből előreláthatóan néhány nap alatt gyógyul. A gyengélkedők takarítsák ki a szobát. || a. (katonaság) Olyan katonai személy, aki betegnek érzi magát, de még nem volt orvosi vizsgálaton. Ki van itt gyengélkedő? || b. (katonaság) A csapat körletében megtartott orvosi vizsgálat. Gyengélkedőre jelentkezők kiállni! || c. (katonaság) Gyengélkedők szobája. Az orvos a gyengélkedőbe küldte.
Szóösszetétel(ek): gyengélkedőszoba.
gyengélkedős.
