gyep
gyep [ë] főnév -et, -e (-je) [ë, e, e], (népies) gyöp -öt, -e [e]
1. Fűvel egyenletesen benőtt terület, melyet rendsz. legelőül szoktak használni; pázsit. Puha, selymes, zöld gyep; kiégett gyep; harmattól csillogó, frissen nyírott gyep. Leheveredik a gyepre. A libákat kihajtja a gyepre. Gyep, rét, vetés mind más szint játszva zöldül, Itt kékesebb, amott sárgába tér. (Arany László) Falatozni kezdett a tarisznyája tartalmából, hasmánt feküdve a gyepen. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) (Gondozott) füves térség, versenypálya, melyen sportmérkőzést szoktak tartani. Gyepre ® legény!; gyepre ® bajszos. A gyepen kell eldőlnie a mérkőzésnek.
2. Gyeptégla. A sír szélét gyeppel rakta ki. A pince tetejét gyeppel borította be. A gyepet úgy szedd fel, hogy visszarakhassuk. (Gárdonyi Géza)
3. Fű <legelőn, réten, út mentén>. A libák csipegetik a gyepet. A tehenekkel lelegelteti a gyepet.
Szóösszetétel(ek): gyephoki; gyepkocka; gyepnyíró; gyeppamlag; gyepsor; gyepszél; gyeptér; gyeptörés; gyepvágó.
