gyógyintézet
gyógyintézet [gy-i] főnév (hivatalos)
Általában beteg személyek gyógyítására szolgáló s ennek a célnak megfelelően felszerelt, berendezett intézet (klinika, kórház, szanatórium). || a. Szűk. ért. az az orvosi vezetés alatt álló egészségügyi intézet, amely egyfajta, vagy csak néhány hosszadalmas lefolyású betegségnek sajátos ismeretet, kezelést és berendezést kívánó gyógyítására van berendezve. Az elmebeteget gyógyintézetben kellett elhelyezni.
Szóösszetétel(ek): elmegyógyintézet; ideggyógyintézet; vízgyógyintézet.
gyógyintézeti.
