gyönyör
gyönyör főnév -t, -ök, -e [e] (választékos)
1. Igen kellemes érzelem, amely rendsz. vmely vágy kielégülésekor jelentkezik, s amelyet tiszta öröm, megelégedettség, boldogság jellemez. Gyönyört érez; gyönyört talál vmiben; gyönyörrel szemlél vmit. Gyönyörre nyílt szív nyíladozza A szeretet csuda két virágit: A szent poesist és a dicső erényt. (Berzsenyi Dániel) Gyönyöröm telt a dalban, a szóban. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Az érzékek kielégüléséből származó izgalmas öröm érzete v. érzelme; érzéki élvezet, nemi kéj. A gyönyörök rabja; a gyönyörnek hódol. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. (Ady Endre) Amit szerelemnek neveznek, nem vágy, nem gyönyör, – semmi köze erotikához, érzékekhez. (Karinthy Frigyes)
2. (ritka) Gyönyörűség (1). Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, Igy kiáltott örömében: „Istenem uram, Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!” (Arany János) Csak rágondolni … gyönyör! (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): gyönyöradó; gyönyörbarlang; gyönyördús; gyönyörérzet; gyönyörhajhászó; gyönyörlak; gyönyörláz; gyönyörteljes; gyönyörvágy.
