győzelem
győzelem [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
1. Fegyveres küzdelemben az egyik fél részéről az ellenség v. ellenfél leverésével, megsemmisítésével v. megadásra kényszerítésével elért kedvező eredmény. Döntő győzelem; katonai győzelem; pirruszi (pyrrhusi) győzelem: olyan gy., amely a nagy vér- és anyagi áldozat miatt felér egy vereséggel; világra szóló győzelem; világtörténelmi győzelem. A végső győzelemig folytatja a háborút. Hol van a hon, melynek Árpád vére | Győzelemben csorga szent földére … (Kölcsey Ferenc) Csatára nemzetem, Halál vagy győzelem! (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) Társadalmi harcban, küzdelemben kivívott siker, felülkerekedés. A béke, a demokrácia győzelme; küzd a győzelemért; győzelemre vezérel, ® visz vmely ügyet; győzelmet arat az ellenségen, ellenfelén, a választásokon. Harcunk a magyar Pokollal van | … Ez vesztünk vagy győzelmünk: sorsunk. (Ady Endre) Az ember folyton előre akar jutni s győzni akar. A győzelem azonban csak harcok árán érhető el. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Választásban a szavazatok többségének megszerzése. Választási győzelem; a baloldal győzelme a választásokon. || b. Versenyben, mérkőzésben, játszmában elért siker; az ellenfélnél jobb v. nagyobb teljesítmény elérése. ® Sima győzelem. Újabb győzelmek a munkaverseny frontján. 7 : 0 arányú győzelem. A vívócsapat győzelme a világbajnokságon. Csapatunk győzelemmel zárta az őszi idényt.
Szóösszetétel(ek): győzelemünnep.
