győző
győző melléknév és főnév
I. melléknév (ritka)
1. Olyan, aki v. ami győz v. győzött vkin, vmin. A csatában győző sereg. Míg győző eleid pallosa combodon Csillog: győzni fog a magyar. (Berzsenyi Dániel)
2. (irodalmi nyelvben) Olyan, aki v. ami győz (II. 1) vmit. Mint jámbor apáink régen | – kapva kaptak az új vendégen: | – mindenki iránt megelőző [= előzékeny], | – vele bételni se győző. (Arany János)
II. főnév -t, -je [e] Az, aki v. ami győzött; győztes. Jönnek a győzők. Respublica, … Te léssz a győző, a diadal-ív Ha elkészűl, a te számodra lészen. (Petőfi Sándor) Hol van a magasztos ének, Mely a győzőt megilleti? (Arany János) És most jöjjetek, győztesek: Üdvözlet a győzőnek. (Ady Endre)
