gyűjtemény
gyűjtemény [ű-e v. ü-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Bizonyos tárgykörbe tartozó tárgyaknak határozott, rendsz. ismereti, tudományos célra gyűjtött s megfelelő szempontok szerint rendezett összessége. Néprajzi, természetrajzi gyűjtemény; híres festmények, régi könyvek gyűjteménye. Gazdag gyűjteménye van fegyverekből. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Sok rokon jellegű tárgy együtt. [Az óralánc] a mellényből fityegett alá és rajta gyűjteménye volt a zsuzsuknak. (Krúdy Gyula) || b. (átvitt értelemben, gúnyos) A terézvárosi templom környékén volt a legtöbb koldus, szörnyű gyűjtemény a nagyváros nyomorából. (Krúdy Gyula)
2. Összegyűjtött és rendezve kiadott irodalmi alkotások összessége. Népköltési gyűjtemény. Ezt hiába keressük verseinek gyűjteményében. Az öreg Rezetának nem tetszett Petőfinek egy verse … Ki is hagyta azt Petőfi gyűjteményéből. (Jókai Mór) Kisebb – nagyon hiányos – gyűjteményem van a magyar Dante-irodalom köréből. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. gyűjteményanyag; 2. bélyeggyűjtemény; dalgyűjtemény; éremgyűjtemény; közgyűjtemény; lepkegyűjtemény; növénygyűjtemény; pénzgyűjtemény; szógyűjtemény; szólásgyűjtemény; törvénygyűjtemény.
