gyújtó
gyújtó [ú v. u] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki, ami vmit gyújt, lángra lobbant, okozza, hogy vmi meggyulladjon. Szivarra gyújtó férfi; tüzet gyújtó gyermek; gyújtó vegyi folyadék. || a. (átvitt értelemben) Amibe néztem, isten titka volt; | amihez értem, gyujtó szikra volt. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, választékos) Lelkesítő; gyors cselekvésre indító. Gyújtó beszéd, hatás(ú), példa, szavak. || a. (átvitt értelemben, választékos) Heves érzelmet, vágyat keltő. Gyújtó pillantás, tekintet. Egy almát nem lehetett volna elhajítani, ahogy szokás mondani, de egy gyújtó tekintetet sokkal észrevétlenebbül lehetett kicserélni. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja
1. (régies, népies) Gyufa. ® Biztonsági gyújtó. Gyújtót … gyújtott, és a szivaromhoz tartotta. (Gárdonyi Géza) Kék lánggal sziporkáz a kénes gyújtó. (Tömörkény István) Ujjaim közt vig fénnyel föllobogott a gyújtó. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Öngyújtó. Kihúzta gyújtóját, és tüzet adott.
2. (főleg jelzővel) (katonaság) A tüzérségi lövedéknek az az alkatrésze, mely a lövedék szétrobbanását előidézi. Csapódó, időzítő gyújtó.
Szóösszetétel(ek): 1. gyújtóanód; gyújtóáram; gyújtócső; gyújtóelegy; gyújtófeszültség; gyújtógolyó; gyújtókanóc; gyújtókő; gyújtókupak; gyújtólyuk; gyújtómágnes; gyújtópapír; gyújtópor; gyújtórakéta; gyújtóskatulya; gyújtószeg; gyújtószer; gyújtótekercs; gyújtótest; gyújtótöltés; gyújtótükör; 2. lámpagyújtó; öngyújtó.
