gyűjtő
gyűjtő [ű v. ü] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, amely vmit v. vkiket gyűjt; magába gyűjt, összegyűjt. Gyógynövényeket gyűjtő gyermekek; aláírást gyűjtő diákok; a haladó fiatalokat maga köré gyűjtő politikus; kalászt gyűjtő úttörők; a sugarakat egy pontba gyűjtő lencse; a ruhákat gyűjtő szekrény.
II. főnév -t, -je [e]
1. Általában az, aki v. ami vmit gyűjt. Furcsaságok, régi pénzek, autogramok gyűjtője. || a. (tudományos) Az a kutató, aki adatok (népköltési termékek, tájszavak stb.) v. természeti leletek (állatok, növények, ásványok stb.) gyűjtésével foglalkozik. A gyűjtő igyekszik szó szerint jegyezni a hallottakat. A gyűjtők több értékes ásványi ritkaságra bukkantak. A csécsi idők utáni korokban … másnemű viszonyba kerültem a faluval … : de … mikor felnőtt korban közéjük kerültem … mint népköltési gyűjtő, soha … idegenkedést … nem éreztem. (Móricz Zsigmond)
2. (népies) Széna, takarmányféle gyűjtésével foglalkozó mezei munkás. A gyűjtők már kimentek a rétre. Két huszasért egy kaszást kapok és egy gyűjtőt. (Vas Gereben)
3. (hivatalos) Iratok gyűjtésére szolgáló kartondoboz, könyvtáblaszerű tartó v. kartonpapírból készült boríték. Az iratot berakta a gyűjtőbe.
Szóösszetétel(ek): 1. gyűjtőállomás; gyűjtőcím; gyűjtőcsatorna; gyűjtőcső; gyűjtőhely; gyűjtőkocsi; gyűjtőkórház; gyűjtőkosár; gyűjtőláger; gyűjtőmedence; gyűjtőpersely; gyűjtőpont; gyűjtőszámla; gyűjtőszekrény; gyűjtőszenvedély; gyűjtőtartály; gyűjtőtelep; gyűjtővagon; gyűjtővilla; 2. bélyeggyűjtő; éremgyűjtő; iratgyűjtő; képgyűjtő; levélgyűjtő; műgyűjtő; növénygyűjtő; régiséggyűjtő; vízgyűjtő.
gyűjtői; gyűjtős.
