háborúság
háborúság [ú v. u] főnév -ot, -a
1. (népies) Személyek v. csoportok közti viszálykodás, veszekedés. Folytonos, örökös szünetlen háborúság. Állandó köztük a háborúság. Háborúságban áll, él, van vkivel (vmivel). Háborúságot indít, okoz, szít. Utált minden zenebonát … s … lelke szerint irtózott a háborúságtól. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben, tréfás) Vmivel való hosszas vesződés, vmely kicsiséggel való sok kínlódás. Áttért a … kemény gallér viseletre, de azokkal az átkozott acélgombokkal sok háborúságot viselt. (Móricz Zsigmond)
2. (választékos) Fegyveres viszály, hadakozás; háború, harc. A két szomszédos ország között a múltban gyakori volt a háborúság. A hosszú háborúságnak csak az egyik fél teljes kimerülése vetett véget.
háborúságos.
