haddelhadd
haddelhadd [d-e] főnév -ot, -ja (ragos alakban ritk.) (tréfás)
1. Verés, kikapás. Szomszéd bácsi Rajta kap, S akkor jött még a valódi Haddelhadd. | … Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. (Petőfi Sándor) || a. Verekedés, veszekedés, perpatvar. De most jön a haddelhadd! | … vitéz Csepü Palkó | … | neki ugrék A fondor lelkületű egyházfinak, Hátán termett, s kezdte püfölni. (Petőfi Sándor) Ha a Pál kéménye füstöl, | Péter attól mindgyár tüszköl … Ebből aztán lesz hadd el hadd. (Arany János) || b. A testi épséget veszélyeztető, életveszélyes helyzet <háborúban, harcban>. Te pedig, siess, irjad Lehelt … Irjad, mert nem érsz rá, ha itt lesz a nagy had, Harc és háború és igazi hadd-el-hadd. (Arany János) Be is a városba sok kődarab elhat, Réműlet az utcán, leve nagy hadd-el-hadd! (Arany János) Lesz ebből haddelhadd! Holnap az Opourék meg a Mikéék egymásnak a vérét fogják inni! (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Nagy baj, szorult helyzet. Ez volt ám a haddelhadd. Akkor jött az igazi haddelhadd. Most kezdődik a haddelhadd! Utána következett azonban a hadd-el-hadd, az a háromheti idő, mely az írásbelit elválasztja a szóbelitől. (Kosztolányi Dezső)
3. <Tréfás fenyegetésben:> nagy baj, szorult helyzet; verés; nemulass. Na, lesz ezért haddelhadd!
